Az összes többi hagyományos 📱.
A Nokia 3330. Igazából első ránézésre a hagyományos már mindenki számára ismert Nokia 3310-esre hasonlít, csak mintha felcserélődtek volna a burkolat színei – az sötétkék volt, szinte fehér keretvonallal a kijelző körül. A sok mém egyébként igaz, hiszen a Nokia tervezési ötletei miatt a leeső készülék esés következtében a külső – cserélhető – burkolatot dobja le, így az energia egy része erre fordítódik, és nem arra, hogy az egyébként erős műanyagból készült készülék sérüljön meg. Néhány alkalommal nálam is esett le asztal magasságból (kb. 70-80cm) és valóban sértetlenül úszta meg. Miután én már nem használtam, utána évekig Apukámnál volt, sőt öcsém is használta egy ideig, mire végleg megadta magát.
A Nokia 3410… akkor még létező Pannon GSM boltban vettem a saját nyári munkám pénzéből, így örültem neki, hogy sikerült egy új készüléket szerezni. A rákövetkező napon egyik osztálytársamat kísértem el Győrbe, hogy az ottani főiskolára a felvételi vizsgát megtegye. Küldtem haza a szüleimnek SMS-t (tudod a rövid szöveges maximum 160 karakter hosszúságú üzenetet, ami, ha tartalmaz ékezetes karaktert, akkor csak 79 lehet egy üzenetben), amit ők teljesen értelmezhetetlen karakterekként kaptak meg, majd a készülék is elkezdett nem reagálni a bevitelre, sőt még telefonálni sem engedett. Emiatt visszavittük, ahol egy másik készüléket kaptam, ami szintén ezt csinálta, így annak visszavitelekor derült ki, hogy az egész szállítmány szoftverhibás, és akkoriban még nem volt olyan könnyű ezek frissítése.
Az összes többi Nokia 📱 már nem annyira számított, hiszen előbb utóbb a tömeggyártás áldozatává kezdtek válni. A 6150 bár stabilan működött, de a rezgése 0-a volt, és szörnyen nagy készülék volt, a többiek már kisebbeket gyártottak. Az 5110-es cserekészüléknek volt nálam, az igazi 3310-es előtti kőkorként volt még jelen a piacon. A 6260-as valójában nem az enyim volt, hanem a bátyám vette, mint az elsők közötti „okos” telefonok egyike, de rendszeres szoftveres és hardveres problémáival a hivatalos Nokia szervizben 6-szor is járt, de ők minden alkalommal hibátlannak találták, így egy kis ideig nálam is járt „tesztelésre”.
Egy picike időre néhány Siemens telefonom is volt, sőt egy ezüst C35i Anyukámnál is járt. A Siemens gyártó végtelenül egyszerű készülékeket gyártott, még akkor is, amikor már mindenki a színes kijelzők és társai felé kacsintottak. Az M35i készülékből talán a sárga volt mindenki kedvence, de nekem ez a szürkés jobban bejött, már akkor is tudtam, hogy nem látványnak kellenek ezek a készülékek, hanem feladatra vannak kitalálva. Külseje gumírozott volt, a csatlakozójába is lehetett ilyen védő darabot behelyezni. Van aki a kávéját is felkeverte ezzel, de én nem akartam összekoszolni sohasem.
Korábban a képek közül egy Ericsson T29s tulajdonosa voltam, ami méltón váltotta a T10s-t, ami talán a legnépszerűbb kinyitható készülék volt. Igen, ennek is lenyitható volt az alja, azzal a különbséggel, hogy itt már abban volt a mikrofon rész és teljesen aktív módon viselkedett, ilyenkor felvette a hívást, vagy éppen becsukáskor utasította el azt. És akkoriban a legfontosabb, KÉK színű volt a háttérvilágítása, és elforgatva a neves Tetris játékkal lehetett a keskeny kijelzőjén játszani.
Az igazi változást talán a két társaság közös készülékei hozták el számomra is, és a listából még hiányzik az a W810i telefon, ami a mai napig ott lapul a fiókomba, miután arról nem úgy váltottam, hogy eladtam, hanem teljesen saját pénzből vettem másikat, de ezt majd a következő cikkben.
A Sonyericsson telefonok közül mindig is 2 típus tűnt ki a tömegből. Az egyik a W szériásak, amik a híres Sony Walkman elveit próbálta a mobilokba ötvözni, tehát jobb minőségű hanglejátszást biztosítottak, valamint a cserélhető (MemoryStick és Duo) háttértár segítségével a mennyiséggel sem lehetett gond.
Az utolsó (előtti) Sonyericsson készülékem egy P800i volt, ami már az utolsó lépés volt az okostelefonok világa felé, hiszen Symbian operációs rendszere és hatalmas érintő (ez még nyomásponti) kijelzője miatt képes volt komolyan alkalmazásokat futtatni, bár a vastagság terén még lehetett volna mit javítani – utódjai mind egyre vékonyabbak lettek.
Még folytatom…
Egy-két személyes kép ezekről a telefonokról:
